Már általános iskolába elkezdődik az egész, mikor elkezdik nézni, hogy kinek milyen ruhája van, milyen telefonja, körme, haja. S persze ez idővel csak tetőzik például gimibe, nos, én megtapasztaltam azt is, hogy milyen mikor láthatatlan vagy és milyen mikor „népszerű”. Kár, hogy akkor még nem láttam, hogy igazából, azon kívül, hogy ismertek és felfigyeltek az emberek visszagondolva egy olyan ember voltam akkor, akire nem vagyok büszke. Viszonylag egész hamar lettem „népszerű” és akkor igen valóban nagyobb önbizalmam is volt sokkal. Oda figyeltem milyen ruhát veszek fel ha -10volt is egy testhez simuló vékony göncöt aggattam magamra, vagy ha nem akkor bent a suli wcjébe öltöztem át, hogy lássák a csontjaim minden egyes sarkát, ne hogy már ne.  A tanulság, igen önbizalmam volt és népszerű is voltam, de nem voltam sose jó tanuló, hiszen nem is ezzel voltam akkor elfoglalva már akkor is az volt a lényeg, hogy milyen a külső a látszat milyen képet posztolok és mennyire nézek ki jól rajtuk. Mi a tanulság? Ebből a korszakomból senki nem maradt meg mellettem, nem véletlen. Kicsit elszaladt a ló velem, idővel és lekoptak ezek az emberek, amit én egyáltalán nem bánok, hiszen attól, hogy követünk el hibákat, aki igaz barát az akkor is kitart mellettünk, nos, nekem nem volt igaz barátom egyse akkor. Vagyis egy talán igen, s ő a mai napig fontos, még ha nem is beszélünk és valószínű sose fogunk újra, de még ha sok hibát is követett el velem szembe én még többet vele szembe segített a jó útra terelni sokszor, úgy hogy nem is tudott róla. Részben miatta is van, hogy mára elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, nem vagyok önbizalommal teli, de sokkal több van azóta mióta beláttam a dolgokat. Örülök, amit elért, hiszen senkinek se mutatta meg a gimibe , hogy mi is rejlik benne igazán nem mutatta meg milyen tehetséges művész, pedig az.

Mára már 23 évesen nem mondom, hogy érett felnőtt vagyok, attól azért messzebb vagyok, de sok mindent láttam az életbe, és amit megtanultam, hogy ha mosolyogsz, az utcán miközben csak sétálsz vagy utazol, valahol már akkor kitűnsz a tömegből, hiszen ez az, amit az emberek sokszor elfelejtenek, hiszen arra gondolnak, hogy mások mit gondolnak majd róluk. Kit érdekel?  Emberek ébresztő! Nem kell ehhez önbizalom, de ha kapsz egy mosolyt mástól, akkor már valamivel több lesz neked is! Valahol pedig el kell kezdeni. Erre egy barátnőm „tanított” vagyis inkább mikor vele vagyok akkor ő egy sugárzó teremtés és mikor elköszönők tőle mosollyal megyek végig az utcán egészen hazáig, mert átragasztja rám azt a kisugárzást, ami benne van és nagyon jó érzés, még ha csak fél óra is, de az, amit ő át tud adni az néha rengeteget, segít nekem. S ezt nem is tanította ez igazából ő maga. Amit megtanultam ennyi idő alatt, hogy ne féljünk önmagunk lenni és akkor több lehet, az önbizalmunk ne szégyelld azt, aki vagy és ne akarj magadon változtatni, nincs két egyforma ember és ez így van jól. S te annyi vagy amennyinek érzed magad, hiszen te ismered magad a legjobban, ha úgy érzed, több van benned, mint amit mások látnak akkor az úgy is van.
 Ne csak egy látszat legyél, hanem légy az is, akit másokkal el akarsz hitetni, légy az a gyönyörű / helyes lány/fiú nő/férfi, aki a képeken is vagy illetve akit a tükörben látsz.