Már általános iskolába elkezdődik az egész, mikor elkezdik nézni, hogy kinek milyen ruhája van, milyen telefonja, körme, haja. S persze ez idővel csak tetőzik például gimibe, nos, én megtapasztaltam azt is, hogy milyen mikor láthatatlan vagy és milyen mikor „népszerű”. Kár, hogy akkor még nem láttam, hogy igazából, azon kívül, hogy ismertek és felfigyeltek az emberek visszagondolva egy olyan ember voltam akkor, akire nem vagyok büszke. Viszonylag egész hamar lettem „népszerű” és akkor igen valóban nagyobb önbizalmam is volt sokkal. Oda figyeltem milyen ruhát veszek fel ha -10volt is egy testhez simuló vékony göncöt aggattam magamra, vagy ha nem akkor bent a suli wcjébe öltöztem át, hogy lássák a csontjaim minden egyes sarkát, ne hogy már ne.  A tanulság, igen önbizalmam volt és népszerű is voltam, de nem voltam sose jó tanuló, hiszen nem is ezzel voltam akkor elfoglalva már akkor is az volt a lényeg, hogy milyen a külső a látszat milyen képet posztolok és mennyire nézek ki jól rajtuk. Mi a tanulság? Ebből a korszakomból senki nem maradt meg mellettem, nem véletlen. Kicsit elszaladt a ló velem, idővel és lekoptak ezek az emberek, amit én egyáltalán nem bánok, hiszen attól, hogy követünk el hibákat, aki igaz barát az akkor is kitart mellettünk, nos, nekem nem volt igaz barátom egyse akkor. Vagyis egy talán igen, s ő a mai napig fontos, még ha nem is beszélünk és valószínű sose fogunk újra, de még ha sok hibát is követett el velem szembe én még többet vele szembe segített a jó útra terelni sokszor, úgy hogy nem is tudott róla. Részben miatta is van, hogy mára elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, nem vagyok önbizalommal teli, de sokkal több van azóta mióta beláttam a dolgokat. Örülök, amit elért, hiszen senkinek se mutatta meg a gimibe , hogy mi is rejlik benne igazán nem mutatta meg milyen tehetséges művész, pedig az.

Mára már 23 évesen nem mondom, hogy érett felnőtt vagyok, attól azért messzebb vagyok, de sok mindent láttam az életbe, és amit megtanultam, hogy ha mosolyogsz, az utcán miközben csak sétálsz vagy utazol, valahol már akkor kitűnsz a tömegből, hiszen ez az, amit az emberek sokszor elfelejtenek, hiszen arra gondolnak, hogy mások mit gondolnak majd róluk. Kit érdekel?  Emberek ébresztő! Nem kell ehhez önbizalom, de ha kapsz egy mosolyt mástól, akkor már valamivel több lesz neked is! Valahol pedig el kell kezdeni. Erre egy barátnőm „tanított” vagyis inkább mikor vele vagyok akkor ő egy sugárzó teremtés és mikor elköszönők tőle mosollyal megyek végig az utcán egészen hazáig, mert átragasztja rám azt a kisugárzást, ami benne van és nagyon jó érzés, még ha csak fél óra is, de az, amit ő át tud adni az néha rengeteget, segít nekem. S ezt nem is tanította ez igazából ő maga. Amit megtanultam ennyi idő alatt, hogy ne féljünk önmagunk lenni és akkor több lehet, az önbizalmunk ne szégyelld azt, aki vagy és ne akarj magadon változtatni, nincs két egyforma ember és ez így van jól. S te annyi vagy amennyinek érzed magad, hiszen te ismered magad a legjobban, ha úgy érzed, több van benned, mint amit mások látnak akkor az úgy is van.
 Ne csak egy látszat legyél, hanem légy az is, akit másokkal el akarsz hitetni, légy az a gyönyörű / helyes lány/fiú nő/férfi, aki a képeken is vagy illetve akit a tükörben látsz. 

A Z generáció tagjai 1995-2010 között születtek. Ők azok köztük én is, akik beleszülettek a digitális technológia fejlődésébe. Ma már 2 kattintással megtudhatják azt az információt, amire kíváncsiak. Másképpen látják a világot, mint ez előző generációk, pont ezért van, hogy máshogy képzelik el ez életüket, legyen szó itt munkáról, kapcsolatról,családról,barátságról. Sokan leszólják a youtubereket/vloggereket , hogy abból keresik a kenyérre valójukat, hogy egy kamera előtt beszélnek. Ez azért nem így van és ezt a mi generációnk tudja csak igazán jól, hiszen amit ma 10-15 percig nézünk az akár lehet több órás felvétel + az előkészületek + a vágás + az hogy mikor kezdjenek neki, valaki hajnalok hajnalán veszi fel és vágja meg. Igen az ő döntésük, hogy ezt választották, ahogy az insta modellek vagy éppen azok, akik sokat utaznak és intára teszik fel a képeiket nekik is rengeteg követőjük van de ez is egy életvitel amit nincs jogunk elitélni, hiszen nem vagyunk egyformák .  Ma már ruhákat és nagy bevásárlást is egy kattintással is elintézhetünk. Kényelmesedik a világ.

• Napjainkban 3,811 milliárd ember internetezik
• Közülük 2,907 milliárd ember használ aktívan valamilyen közösségi oldalt, mobillal pedig 2,698 milliárdan teszik ugyanezt
• Mindez azt jelenti, hogy a Föld lakosságának 39 százaléka a közösségi média aktív felhasználója (hvg 2017-es adatai)
  
  Mivel máshogy látjuk a világot, azt a rengetek impulzust, amely ért/ér minket, azt is máshogy dolgozzuk fel. Az internet egy fegyver is lehet, melyet saját magad ellen használsz vagy mások ellen és a segítséged is csak okosan kell használni. Sokszor én se veszem észre, hogy azzal amit éppen posztolok/kommentelek másokba beletiprok. Hiszen a hangsúlyt nem érezzük írásban.

„Tiéd a világ, azt csinálsz, amit csak szeretnél”

Manapság ezt gondolják a 21. századi fiatalokról, hogy mind ezt gondolják. Pedig nem, sőt sokkal inkább nagyobb a stressz és nagyobb a nyomás a vállukon. E miatt a mondat miatt többek akarunk lenni, szeretnénk megfelelni, de rosszul csináljuk, hiszen a külvilágnak akarunk sokan megfelelni nem saját maguknak. Sok fiatal fordul, a kábítószerekhez manapság persze rossz szemmel nézi mindenki, de miért? Nem mondom én se, hogy ez lenne a jó megoldás, hogy kieresszék a gőzt. De ez náluk is egy menekülési forma, hogy egy kicsit levegyék a vállukról azt a nehézséget, ami rajtuk van nap, mint nap, ha nem is mutatják ki, de ott van.

Mindenki rakja ki a szebbnél, szebb boldogabbnál boldogabb szelfiket . a „köszi, jól vagyok” mögé pedig oda rakják a mosolygos emoji-t és ezzel a másik felé minden el van intézve nem is sejtik sokan, hogy akivel beszélnek, éppen min mehet keresztül. S ezek nem csak pillanatnyi problémák, ezek, felhalmozódottak akár hetek-hónapok-évek alatt és nem adták ki magukból ott van bennük és kifelé csak a jót mutatják, hogy minden rendben, hiszen milyen, már ha mást látnak?  

A kommunikáció és a bizalom hiánya van jelen a világban leginkább. Valljuk be, hogy ezek szinte minden embernél akadályt jelent. Hiszen nincs egyik a másik nélkül. Annyi ember csalódik hozzá közel állokhoz legyen az családtag/barát/párkapcsolat nem tudjuk, sokszor kibe kellene megbíznunk és pont ezért nem merjük lekommunikálni azt, amit le, kéne. De ez nem valami elterjed manapság midenki rohan a mai világba és megfeledkezik a másikról.

Rengeteg probléma van a mai világgal főleg az, hogy ezt a generációt sokan lenézik és pont ezért jobban akarnak helyt állni a világban és ez által többet is stresszelnek.